Sötét álom

Elvesző vágyak vad tengere,
Sikamló emlékek elveszett rengetege,
Elmúlt emlékek kézenfogva járnak,
Csodálatukra álmot fonnak a vágynak.

Elmélázott csókok ízére lel az álom,
Hogy miért nem éreztem? Már bánom,
Miként szaladt el a ködbevésző remény,
Miközben egy szó a fülembe súgott sok szeszélyt,
S az álom édes csókja felriasztott egy hangra,
Miként az életem egy szempillantás alatt ment gallyra,
S egy pillanat alatt vált rémmé az álom,
Lidérceknek nyomorítása mit kell várnom...

De így lészen porrá mi egykor torony volt,
S az elét oly kegyetlen, lerombolt,
Most marad a magány, hideg közöny,
Maradunk távol, s az álom rám köszön...